Mozgatás

Cikksorozatom első részében igyekeztem elmondani, hogyan is etet egy kutyatenyésztő (legalábbis én).

Az etetés, és a mozgatás egymással érthetően szoros összefüggésben van, hiszen:

1.-Ha nem kellően jó minőségű, a kutya számára optimális takarmányon tartod az állatod, akkor a várt, vagy egyébként benne meglévő potenciál nem tud kellően a felszínre törni, illetve akár károsíthatja is a kutyád egészségét.

2.-Ha nem tudod tartani a kutyád ideális kondícióját, az egy ördögi kőr, hiszen túlsúlyos kutyát erősen igénybe vesz már egy normál aktivitás is, alultápláltat szintúgy.

3.- A mozgás „aktiválja” a sejteket, az emésztést – elengedhetetlen az arányos, szabályos fejlődés eléréséhez.

Mi az alapvetés? Természetesen a FOKOZATOSSÁG! Csakúgy, mint az etetéssel kapcsolatban leírtam, ebben a témában is döntő szerepe van annak, hogy honnan kezdjük. Egy tenyészetből származó kutyával nyilván megint könnyebb dolgunk van, hiszen tájékoztatva leszünk, hogy jelenleg milyen (az adott fajtának megfelelő) aktivitást végzett eddig a kiskutya az anyja, és testvérei mellett.

Egy 8-10 hetes kiskutyát már bátran nyakörvhöz, pórázhoz lehet (és kell) szoktatni.

Egy kiskutya ebben a korban olyan mint a szivacs: rendkívül gyorsan tanul, és adoptál minden új dolgot, és ez az a kor, amikor – akár a frissen kelt kiskacsák – bárhova követi az embert. A profi, mindenkor stabil behívhatóságot például ebben a korban lehet nem csak megalapozni, de elérni is. (erről majd később).

Tehát sétáljunk! Ma csak egy háztömböt, holnap is, de szép lassan vállalkozzunk nagyobb kalandokra is! Látni fogjuk, hogy mi az, ami kényelmes a kutyának, de ne ijedjünk meg, ha hazaérve „eldől, mint egy zsák” a kölyökkutya. Másnap is szívesen velünk tart majd.

Ha kutyánk fajtája, temperamentuma lehetővé teszi, illetve igényli: ismertessük meg (folytassuk a tenyésztő által már elkezdett) a zsákmányösztönükön alapuló játékokkal: mint a labdázás, (apportírozás) vagy a „rongyozás” (fogófelületen harapás).

Mindkettő zsákmányos játék, de mozgatásra különböző okokból alkalmasak.

A hétköznapi labdázással sprintelésre, és levezető rövid vágtára tudjuk a kutyánkat sarkalni, míg a rongyozással a fej, nyak, vállak, hát, ágyék, és far izmai dolgoznak másfajta módon, mint futásban.

Kölyök korban egy nagy ösztönkészletű kutyát túl lehet terhelni labdadobálással, ezért itt is figyeljünk, ne vigyük túlzásba!

Az úszás ismerten kiváló hatású, általános átmozgatásra alkalmas mozgásforma. Kíméli az ízületeket, aki teheti mindenképpen éljen ennek lehetőségével.

A különböző ugrásformák szerintem nem éppen kölyökkutyának valók, de természetesen itt is a fokozatosság legyen érvényben. Elmondható, hogy nem annyira a valahova felugrás okozhat indokolatlan nagy terhelést, hanem inkább a magasról leérkezés. Ezekkel bánjunk óvatosan!

Sokan kérdezik, hogy lépcsőzhet-e a kölyökkutya. Nem tartom szerencsés dolognak, de vannak életkörülmények, ahol ez hozzá fog tartozni a kutya napi rutinjához. Ezt is fokozatossággal, és míg kicsi a kutya, segítséggel tudjuk átvészelni. Lényeg, hogy csinálja, ismerje, használja azt – de lehetőleg ne sokszor.

Ha szépen „építgetjük” a kutyánkat, arra leszünk figyelmesek, hogy 1-1,5 éves korára (fajtától, mérettől függően) kész atléta a kutyánk.

Ha már az „atléta” szót használtam, lássuk, hogy milyen atléta is lehet!

Nézzük meg, milyen felépítésűek például a hosszútávfutók! Hasonló minőségű izomzatra számíthatunk kutyánknál is, ha nagy távolságokat teszünk meg vele biciklin, vagy futópadon: szikár lesz, mint egy hosszútávfutó! Ellenben ha rövid, hirtelen nagy izomerő kifejtésére késztető mozgásformákat részesítünk előnyben: kutyánkon növekszenek az izmok.  Én az arany középút híve vagyok: a „fitness”  nem károsít senkit.

Nagyon fontos, hogy egy csekély aktivitású fajtát, vagy kutyát is rendszeres mozgásra késztessünk: közös séták, kirándulások alól nincs kibúvó egy kutya számára sem!

Trükkök, fortélyok:

Mivel 6-8, hiperaktív „óriásterrierrel” élek együtt, szükségszerűen kifejlesztettem néhány, az udvarban végezhető sportot, ugyanis ennyi kutya egyenkénti lesétáltatása, kifárasztása gyakorlatilag az egész napomat venné igénybe.

Az egyik ilyen a „Pecázás”

Még Német Vizsláim kiképzése során készítettem egy botra kötött madzagon lógó fácánszárnyat, amit nekik nem üldözni, hanem épp „megállni” kellet, amit ők szépen is csináltak, viszont Amstaffjaim lelkesen üldöztek. A szárnyat hamar kicseréltem nekik valamilyen rongyra, vagy pet-palackra, és már indulhatott is a fogócska!

Az idők folyamán sokat változott a „pecafelszerelésem”  a mai formája minden igényemet kielégíti.

Részei:

Bot – Nyugati ostorfa (Celtis oxidentalis) 2 méter hosszú, tövénél 4, fent kb 2 cm átmérőjű suhángja. (kezdőknek 1,6 méter is bőven elég) a végére fúrt lukon áthúzva kerül  egy

Rövid vitorláskötél gyűrű – a hurok mérete 30-40 cm-nél ne legyen nagyobb, ebbe kerül a:

Karabiner – én eredeti (könnyű) hegymászó karabinereket használok, de gazdaboltos is jó, csak kis méretűt válasszunk, mert a nagy az nehéz, és balesetveszélyes.

Csali: több méretű, és anyagú „adapter” kerülhet a karabiner végére, a lényeg, hogy egy megfelelő méretű vitorláskötél hurok ahhoz is tartozzon, hogy összekapcsolhassuk a karabinerrel a boton található kötélgyűrűhöz.

Én kamion rakományrögzítő hevedert használok üldöző, harapó felületnek, egy kb 1 m-es szalagot hajtok félbe, és csomózok meg úgy, hogy az így keletkezett hurokba kényelmesen befűzhessem a zsinórt. A teljes „szerelvény” akkor jó hosszúságú, ha a botot felállítva a csali nem éri a földet (inkább 20-30 cm-el rövidebb)

Maga a „pecázás” az aktív, zsákmányos kutyáknak – tulajdonképpen extrém-sport, hiszen semmi más nem lebeg a szemük előtt, mint elkapni azt a mozgó valamit. Éppen ezért már 7-8 hetes koruk óta folyamatosan űzöm velük ezt a játékot, és szépen fokozatosan – ahogy növekednek, és ügyesednek – merem nehezíteni, és időben növelni a terhelésüket. Ne feledjük, hirtelen irányváltások, ugrások, jármódváltások tarkítják ezt a foglalatosságot – bemelegítésre, és levezető mozgásra mindig jusson időnk!!

Ha a kutya elkapja a csalit, a „harc” tovább folytatódik: a botot letámasztva a végére, csak az egyensúlyt tartom, a kutya a bot rugalmasságával dolgozik. Stabilan fogó kutyát, megfelelő adapterrel  akár fel is lehet „lógatni” a bot segítségével.

Mivel ez egy használható opció minden Bulltípusú kutya gazdája számára, ezért készítünk hamarosan egy videót is róla.

Vélemény, hozzászólás?